2013. március 15., péntek

1. rész

*Lizy szemszöge*

Sziasztok Lizy vagyok. Gazdag családból származok, de nagyon szeretnék átlagos lány lenni. Ja amúgy 15 éves vagyok és egy elit suliba járok. Általában Jhos a fuvaros visz iskolába, de ma gyalog szeretnék menni.
Felvettem egy nagyon jó, sulis, de mégis kényelmes összeállítást. Egy fekete csőnadrág, egy kockás ing, egy rózsaszín sapka, egy kék-zöld cipő és rengeteg kiegészítő.
Elégedetten álltam a tükör előtt. Vörös hajam a vállamra omlott.
-Kisasszony a reggeli tálalva van.- szólt be a szobámba Sarah a cselédlány. Felkaptam a táskámat és lerohantam a lépcsőn.
-Kislányom tőled zeng az egész ház.- nevetett apa. Igen apa az aki gazdag létére, sem morcos hanem jó f ej.
-Ugyan George nem hallod, hogy csörtet le? Neveld meg!.- utasította apát a nevelő anyám Hilary. Ő mindig is utált.
-Jaj szívem még kamasz.- nyugtatta apa anyát.
-Mind egy. Elizabeth gyere ülj le az asztalhoz.- mivel nem akarok vele veszekedni megtettem amit kért. Elfogyasztottam a lekváros pirítósom és felálltam az asztaltól.
-Elmentem. Sziasztok.- köszöntem el.
-Biztos ne vigyen el Jhos?.- kérdezte apa.
-Nem. Nem kell köszi.- mosolyogtam és kiléptem az ajtón. Megcsapott a friss tavaszi levegő. Egyszerűen imádom. Még csak háromnegyed 7 volt ezért beugrottam a közeli Starbuck's-be. Felvettem a rendelést a pultnál, de amíg meg nem jött addig nem ültem le. Amikor megkaptam a kávémat, megfordultam és valaki belém jött. Az kávém az ingemen landolt.
-Jaj annyira sajnálom, veszek neked egy új inget meg egy kávét.- sajnálgatta a lány.
-Ugyan semmi baj. Veszek magamnak.- mosolyogtam rá.
-De azért vehetek neked egy kávét? Én is azért jöttem.- nevetett.
-Persze. Addig leülök egy asztalhoz.- mondtam és a szememmel kerestem egy asztalt. Gyorsan megtaláltam egy üreset és oda leültem. A lány már hozta is a kávékat.
-Egyébként, hogy hívnak?.- kérdezte.
-Elizabeth Cole, de csak Lizy vagy Liz.- nevettem.-És téged?
-Én Abbie Stoker vagyok, de szólíts nyugodtan Ab-nek.- mosolygott.- És hány éves vagy?
-15. Te?.- kezdődött a kérdezősködés.
-17. Nagyon jó ruháid vannak. Biztos drágák lehettek.- hajtotta le a fejét.
-Ugyan. gazdag családból származom, ezért rengeteg dolgot megvehetek.-világosítottam fel.
-Wáo. Biztos tök jó lehet gazdagnak lenni.- tátotta el a száját.
-Dehogy is. Nem olyan jó mint hiszed. Mindig azt kell csinálnod ami helyes. Én rendes életet szeretnék.- válaszoltam szomorúan.
-Akkor tényleg rossz lehet. Akkor barátaid sincsenek?.- kérdezte.
-Nincsenek.- ahogy kimondtam egy könnycsepp gördült le a szememen.
-Akkoooor.- nyújtotta el az o-t.- legjobb barátnők?
-Legjobb barátnők.- öleltem meg és megadtam a számomat. Szörnyen boldog voltam. Ránéztem az órára és nagyon meglepődtem..- Jesszus. El fogok késni.- lett fehér az arcom.
-Nyugi nem fogsz. Elviszlek kocsival.- kacsintott.
-Köszi.- mosolyogtam és kifizettük a kávénkat, már be is ültünk a kocsiba. Egész úton beszélgettünk. Megérkeztünk.-Hálám üldözni fog.- nevettem és megöleltem. Gyorsan kipattantam a kocsiból és futottam a suliba. Becsengetésre értem be. Az első óra matek. Nem tudtam figyelni mert csak arra tudtam gondolni, hogy végre van egy legjobb barátnőm.
-Miss. Cole. Figyel egyáltalán rám? Jöjjön ki és oldja meg az egyenletet.- nyeltem egyet mintha a kivégzésemre mennék. Vagy negyed óráig ott álltam a tábla mellett és gondolkoztam.-Jól van kisasszony, üljön le, egyes. Ebből majd tanul és máskor figyel.- halottam a tanárnő hangját. 10 perc múlva kicsengettek. Az órák gyorsan elteltek. haza felé szomorúan mentem. Mit fognak szólni apuék a karóhoz? A legjobb ha meg sem mutatom nekik. Míg ezen gondolkoztam, haza értem.
-Sziasztok.- köszöntem.
-Szia hercegnőm.- adott egy puszit a homlokomra apa- Mi volt ma az iskolában?
-Se. Semmi érdekes.-válaszoltam. Gyorsan felmentem a szobámba, átöltöztem és lementem ebédelni. Nagyon finom, mangós csirke volt krumpli pürével. A délután többi részét tanulással töltöttem. Amikor végeztem, gondoltam bekapcsolom a tv-m. '' És most következzen az One Direction, One Way Or Another''One micsoda? Meghallottam a zenét és egész jónak találtam. Ám megláttam egy fekete hajú fiút. Egyből megtetszett. A haja, a szeme és a hangja teljesen megbabonázott. Amint vége lett a számnak kikapcsoltam a Tv-t és a laptopomat vettem magam elé. Rákerestem, hogy One Direction és megláttam a fekete hajú fiút. Hihetetlenül helyes. Magam elé vettem a dal író füzetem és megírtam egy nagyon jó dalt. Én szerintem nagyon rossz hangom van de apuék szerint mesés. A kezembe vettem a gitáromat és énekeltem. Erre bejöttek a szüleim és a cselédek.
-Megint egy csodálatos dalt írtál kicsim.- mosolygott apa.- Mi a címe?
-Put Your Hearts Up.- mondtam.
-Tényleg jó.- helyeselt Hilary.
-Köszönöm mindenkinek, de szerintem nagyon rossz a hangom.- nevettem.
-Ugyan nagyon jó asszonyom.- tapsikolt Sarah.
-Még egyszer köszönöm, de azt hiszem elmegyek tusolni és aludni. Jó éjt.
-Jó éjt kicsim.- ölelt meg apu és kimentek. Lezuhanyoztam és fáradtan dőltem be az ágyba. Gyorsan elaludtam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése